A lelked és a tested, mint egymásra csendülő hangszer

Te mit hordozol? Ki vagy?

Tekintet, testtartás, vállövek, tempó, mellkas, légzés, bordakosár, feszülő pontok – csupa apró jelzés, hogy mit cipelsz magaddal. Összefonódik rajtad, benned az a finoman hangolt egység, működés, ami Te magad vagy, egyedi, utánozhatatlan, egyetlen ujjlenyomat, Isten egyedi alkotása. Mindeneddel. Testben, lélekben, személyiségedben, történetedben.

Játssz velem! Próbáld meg, hogy kihúzod magad – épp ott, ahol vagy: állva, ülve, utazás közben. Maradj benne néhány percig vagy akármeddig . Meddig bírod? Mit érzel?

Kényelmes? Fárasztó? Magabiztosságot ad vagy épp elbizonytalanít? Pozitív vagy negatív töltete van? A kedved változik tőle vagy inkább kimenekülnél ebből a helyzetből, mert nem bírod, nem esik jól, talán épp azt érzed, hogy így túl stabilnak tűnsz, jobban észrevesznek, szabad-e ezt neked?

Egy tanfolyamon egyszer azt kérték tőlünk, hogy sétálgassunk. Egyszer görnyedjünk, mint a súlyos terhet cipelő idős asszony, másszor húzzuk ki magunkat, mint az első randijára készülő fiatal lány. Próbáld ki Te is! Hagyd, hogy társuljon hozzá az érzés is! Hallottam egy kísérletről is, ahol a filmet nézők egy csoportjától kérték, hogy végig próbáljanak mosolyogni. Ez a csoport sokkal vidámabbnak értékelte a látottakat, mint azok, akiknek nem “kellett” mosolyogni.

Ha félünk, szorongunk, aggódunk, a test rögtön leképezi ezt. Védekező, készenléti állapotba kerül, ahol a szövetek megfeszülnek és a légzés felületesebbé válik, hogy bármikor elszaladhassunk a “ veszély “ elől = szimpatikus hatás (görnyedt testtartás, nyakizmok feszülése, gyomorszáj területének torlódása, préselése, kilégzés csökkenése, belégzés szaporábbá válása, szív frekvencia növekedése).

Ha vidámak vagyunk, magabiztosak, akkor a test kinyílik, megemelkedik, a szövetek tehermentesülnek, nincs “veszély” = elengedhetem magam, nem kell menekülni = paraszimpatikus hatás (szöveti lazulás, kilégzési idő nő, szívfrekvencia csökken).

A teher és nyomás alól nem biztos, hogy ki tudsz lépni, a kérdés, hogyan küzdesz meg vele, hogyan zársz le egy-egy nehéz állapotot, folyamatot. Lehet, hogy a lelked lassabban válaszol, akkor ne várj arra, hogy a lélek feszülésétől a tested is összeomoljon, hanem fordítsd meg: a tested nyitsd és enged a lélek is.

Például:

1. engedd le a vállad, lazítsd el a szájad (nincs feszülés = P válasz)
2. egy mély sóhaj után jóó hosszan fújd ki a levegőt és ezt ismételd meg addig, amíg jól esik (kilégzés = Pválasz)
3. emeled meg a mellkasod és próbálj így maradni néhány percig vagy tovább (nincs feszülés, vagus ideg szabad = P hatás)
4. próbálj nem összehúzott szemöldökkel lenni, hanem húzd kicsit a szád a füled felé (ha tetszik mosolyogj) – szintén nincs feszülés = P válasz
5. ha nem csak néhány másodperced van (mert a hisztiző gyerek pl. újra rákezdi vagy a főnök mindjárt újra beszól), akkor terülj el a földön, kapcsolj be egy számodra kedves zenét és hosszú sóhajokkal nyújtózz jólesően ide-oda, ahogy épp jól esik vagy akár állva/ülve, ami az adott pillanatban megadatik – szöveti lazulás és kifújás = dupla dózis P hatás

Amikor kezelés közben a mellkas-nyak – háti gerinc – gyomorszáj környékét oldom valamilyen módon összekapcsolva, hatalmas sóhajok szoktak felszabadulni, és a kezem alatt is érzem, hogy hatalmas szöveti oldódás történik meg. Lényegében ez a terület lehetne a tükre a lélek aktuális zenéjének.

Elképesztően nagy hangsúlya van annak, hogy ez a terület mennyire feszes vagy épp mennyire felszabadult. Ha csak egy gyakorlatot lehetne kiemelnem és javasolnom mindenkinek, akkor az az lenne, hogy minden nap néhány percig emelje meg a mellkasát (szegycsontját) és hosszan, elnyújtva fújja ki a levegőket.

Fiúk! Ne gyúrjatok mellizomra!! Ne te utánozd a konditeremben a többit, aki tárogatózik, hanem mondd el nekik, hogy ezzel nem csak egy sor mozgásszervi panasznak ágyaz épp meg, de mellé épp most erősen tolja magát a szimpatikus tónusba, ha még rá is erősít az amúgyis túlterhelt elülső részre! Helyette dolgozd ki a lapockazáró izmokat, hogy ellensúlyozd a mindennapi görnyedést.

Pszichológus kollégák: ha látjátok a testi terheltséget a kliensen, küldjétek mozogni vagy masszőrhöz, manuálterapeutához, hogy a testi oldal változása, a szöveti oldódás fordított mechanizmusként megsegítse a gyógyulást!

“Ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek!” (Fil 2, 15-16a)